A vidéki élet nem mindig könnyű. Kezdjük ott, hogy nem akármikor tud boltba menni az ember. Alaposan meg kell tervezni, hogy mikor, miből és mennyit vesz az ember, és ezek alapján kell a főzéseket is kitalálni időzíteni. Mióta vidéken élünk a családommal, azóta ezek nehézségeket okoznak, de nem bánom, mert pontosan tudom, miért költöztünk el.
A férjem itt a Káli-medencében is talált munkát 30 kilométerre tőlünk, én pedig itthonról dolgozom. Amolyan digitális nomád vagyok: nincs szükségem másra, csak a laptopomra és internetre, ezek segítségével bárhonnan vígan el tudok dolgozni. A gyerekek mellett is dolgoztam mindig, éppen annyit, amennyire erőm és időm volt. Grafikus vagyok, imádom a munkámat, az pedig, hogy ilyen rugalmasan tudom űzni, tényleg egy ajándék. Sokáig csakis az urbánus létformát tudtam elképzelni magamnak, de aztán évek múltán rájöttem, nem ez a létező világok legjobbika. Gyereket úgy gondolom, nem lehet pesten nevelni. Az, hogy alig tudtam a szabad levegőre kivinni, rendkívül frusztrált. Itt ez már nem probléma, tavasztól őszig gyakorlatilag a teraszon élünk.
A ház amibe beköltöztünk egy régi parasztház. Ennek sok előnye és sok hátránya is van. Amikor megláttuk, mindketten egyből beleszerettünk. A legnagyobb kihívást a berendezés okozta, ugyanis nem akartunk nagyon belenyúlni a paraszti hangulatba, de az állapot miatt mégis kénytelenek voltunk valamennyire megváltoztatni az alapvető karakterisztikákat.
A konyha volt a legkardinálisabb pont. A konyhabutorom.hu oldalról igyekeztünk tájékozódni, hogy mégis mit hogyan lenne érdemes átalakítani, megváltoztatni, berendezni ahhoz, hogy a lehető legszebb és legautentikusabb eredményt érjük el. Persze azért a pénz is kérdés volt számunkra. Az alapanyagokról, azok előnyeiről és hátrányairól sokat lehet olvasni ezen az oldalon, ez nagy segítség volt nekünk a tervezés szakaszában. Azt tanácsolják, hogy a konyha bútorzatának anyagát például a szakács igényei szerint válasszuk meg. Igen, jól hallottátok! Tehát attól kell függjön a berendezés alapanyaga, hogy milyen gyakran és mennyi időt tölt az ember főzéssel a konyhában átlagosan.
Bevallom, a városban még nem voltam egy nagy konyhatündér. Azonban itt, az új vidéki életvitelünkben elengedhetetlen a mindennapos főzés, és meg is jött hozzá a kedvem. A konyhabutorom.hu azt ajánlja, hogyha mindennapos főzés zajlik egy konyhában, akkor bizony valami minőségibb, masszívabb alapanyagot érdemes választani. A tömör fa tűnik erre legalkalmasabbnak, annak ellenére, hogy azért igényes anyagról beszélünk. Ez a legdrágább anyag a farostlemezhez és a laminált bútorlaphoz képest, ami a másik két nagyon népszerű konyhabútor alapanyag itthon.
Mivel tényleg sokat tervezek főzni, ezért hosszú távon mégis csak gazdaságosabb megoldásnak tűnik a tömör fa bútor. Illetve, igaz, hogy vigyázni kell rá, például a lakkozására, de mivel eléggé kreatív ember vagyok, és a férjem is nagy ezermester, ezért nem gondolom, hogy pont nálunk gondot okozna néha egy kis karbantartás, lakkozás, ilyesmi. Ami a legjobban tetszett a bútorfa fajták közül, az a konyhabútor cseresznyefából. Ez egy nemes fa, ami emiatt elég drága, ellenben iszonyatosan gyönyörű. Igyekeztünk szem előtt tartani, hogy az otthonunk bizony egy parasztház volt, és ha elkezdjük mindenféle modernista, monokróm farost bútorokkal berendezni, akkor teljesen el fogja veszíteni a hangulatát. Nem lesz jó benne élni. Ezzel ellentétben a cseresznyefa tökéletesen illik a ház és a konyha hangulatához, színeiben is harmonizál a néhány meglévő részlettel, például gerendákkal keresztfákkal, vagy a nappalinak kialakított szoba beépített kredencével.
Ha inspirációra vágytok az új konyhátokhoz, akkor katt a linkekre!