Ha kábítószer-függőségről van szó, általánosságban elmondható, hogy többnyire a nagyvárosok viszonylatában szokás erről beszélni, ami valahol érthető is, hiszen fővárosokban, metropoliszokban sokkal több az ezzel kapcsolatos bűncselekmény is, kiterjedtebb, jobban szervezett kör alakul ki a kábítószer-kereskedelem körül. És persze, sokkal nagyobb lakosságú városokról van szó, így több az érintett.
Ez nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy egy vidéken nem létező jelenségről beszélhetünk. Én is egy vidéki kisvárosban dolgozom gyermekorvosként, és nemrégiben járt nálam az egyik kamaszkorú betegem, aki sajnos olyan körökbe keveredett, ahol kábítószer-fogyasztással élnek, s maga is azzá vált. A gyermek szülei, maguk is értetlenül állnak a történtek előtt, hiszen úgy érzik, hogy mindig odafigyeltek a fiukra. Most azonban úgy tűnik, hogy a mai világban nem lehetünk eléggé körültekintőek, s erre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a bejegyzéssel.
Amikor ilyen mértékben elhatalmasodott egy személyen a szerfüggőség, mint páciensem esetében is, az a legtanácsosabb, ha egy bentlakásos kezelésre utaljuk be, hiszen hosszú távú és eredményes javulás csak így érhető el. Szerencsére több olyan addiktológia magánklinika létezik országszerte, ahol ez lehetséges. Ilyen például a Családi Felépülési Központ is, ahol egy 28 napos felépülési program keretében várják a felépülőket. Ez az addiktológia magánklinika a Minnesota-modellt követi, amelynek egyik fontos jellemzője, hogy a szerfüggőséget mint betegséget ismeri el, s ennek megfelelően is kezeli. Ezen felül elismeri, hogy a szerfüggőség több síkon van jelen, tehát fizikai, pszichológiai és a szociális tényezők, csakúgy, mint a lelki/szellemi tényezők mind felfedezhetőek a betegség vizsgálatakor.
Amit ezen az addiktológia magánklinikán nyújtani tudnak a függőségben szenvedők tekintetében az az, hogy segítik őket felismerni azt, hogy miben rejlik a problémájuk, következésképpen pedig azt, hogy segítségre van szükségük. Továbbá a kezelés rávilágit arra is, hogy pontosan mit szükséges megváltoztatni ahhoz életvitel és gondolkodás tekintetében, hogy konstruktív módon, tünetmentesen együtt lehessen élni a függőséggel. A szerfüggőségre ugyanis úgy tekintenek, mint egy krónikus, kezeletlenül progresszív és gyógyíthatatlan betegségre, amely ugyanakkor élethosszig tünetmentessé tehető, amennyiben kezelve van. A program várható eredményei a transzcendentális lelki öntudatra ébredés, választási és személyes felelősség felismerése, valamint a sorstársi kapcsolatok az elfogadása.
A 28 napos program gyakorlatát tekintve legfontosabb elemei a csoportterápia, a pszichológiai oktatás, ismeretterjesztés; a többféle szakmai háttérrel rendelkező, multiprofesszionális személyzet, a napi olvasó csoportok, az élettörténet, a 12 lépéses program, valamint a rekreációs és testi aktivitás. S mindez olyan tanácsadók segítségével zajlik, akik személyes tapasztalattal rendelkeznek, maguk is a felépülők közé tartoznak.
Az egyik legfontosabb ezzel együtt az, hogy a felépülők családjait, hozzátartozóit is bevonják a gyógyulási folyamatba ezen az addiktológia magánklinikán, ugyanis a hétvégi látogatásokkor lehetőségük van a függőséggel és a felépüléssel kapcsolatos ismeretterjesztő előadásokon részt venni, s ezáltal átfogóbb képet kapni arról, hogy milyen támogatásra van szüksége felépülő szerettüknek a gyógyuláshoz.
Emellett a Családi Felépülési Központban a természet közelségének fontosságát is felismerik, s ennek köszönhetően napi szinten sétákat tesznek a szabadban, s ha valakinek emellett is marad felesleges energiája, a napi szintű sportolásra is biztosítanak körülményeket és alkalmat.
Összességében azt gondolom, hogy a Minnesota-modell egy nagyon jó módszert kínál a függő betegek felépüléséhez, ám a prevenció is ugyanennyire fontos, hiszen nem lehetünk gyermekeink mellett a nap 24 órájában, és nem tudhatjuk, hogy mások hatására milyen veszélyekbe sodródnak. A prevencióhoz pedig elengedhetetlen, hogy először is beszéljünk a témáról.