Akárhányszor Budapesten jártam, egy idő után mindig zsongott a fejem. Nyüzsgés, zaj, villódzó fények, tömérdek mennyiségű ember, dudáló autók, buszok, metrók, forgalom. Illatok – bűzök. Gyönyörű Duna part – koszos aluljárók. Akkora volt a kontraszt, hogy ez már önmagában nehezen feldolgozható eseménysorozat egy olyan ember számára, aki világéletében a Tisza partján lakott. Esténként kiültem gondolkozni, összevissza csíptek a szúnyogok, de élveztem a levegőt. Este csend volt, mindenhova gyalog mentünk, a boltok pedig szigorúan zártak este 6 órakor, hétvégén pedig ki sem nyitottak. Nem volt lehetőség akármikor leszaladni egy kis lisztért. Hogyha valamit elfelejtettél, megtanultad, hogy soha ne felejtsd el újra. A buszt sem lehetett lekésni, mert aznap már nem jött több!
Pesten mindenki rohant mindenfele, senki nem figyelt a másikra. Nem jött veled szembe ismerős az utcán, akivel esetleg válthattatok pár szót egymással. Ment a lökdösődés a buszon, a villamoson, még le sem szálltam, már toltak vissza az ülőhelyre pályázó felszálló utasok.
Szinte mindig elfogott a szorongás, az állandó zizegéstől azt sem tudtam, merre figyeljek. Hiányzott a tücsökciripelés – de csak mentő, és tűzoltó szirénáját kaptam. Persze az első pár napban engem is lenyűgözött az egész, hiszen a város gyönyörű, egy idő után viszont sok volt. Aki egy tömött városból érkezik vidékre, annak is biztos először nagyon jó, aztán furcsa lehet, hogy minden csendes, és lassú az eddig megszokottakhoz képest. Nem egy ismerősöm jött úgy látogatóba, hogy el volt ájulva a természet közelségétől, aztán pár nap múlva már unatkozott, a csend egyenesen az agyára ment, és kijelentette, nem tudja itt élni, vágyik vissza a folyton mozgó városba.

Bár az élet mindenhol ugyanolyan nehéz, és egyszerre könnyű is, csak más szempontok alapján, itt vidéken, távol a főváros zajától, a nagy nyugalomban kevesebb felesleges dologra jut ideje az embernek. Csak arra tud koncentrálni, ami fontos.
De vajon hol jobb? Milyen fiatalnak, gyereknek lenni vidéken – és milyen a nagyvárosban?

Szokták mondani, hogy a nagyvárosokban sokkal több lehetősége van a gyerekeknek kibontakozni. Az egyetemek, főiskolák, jó gimnáziumok a jó oktatást alapozzák meg, a gyakornoki lehetőségek, és a diákmunkák a karrierépítés miatt relevánsak. A fiatalok szabadidejük kreatív eltöltésére is több minden közül választhatnak. A sportközpontok, és konditerek kínálatában egyéni, és klasszikus csapatsportot is űzhet a mozogni kívánó. Nem akadály sem a spinning, sem pedig a squash, a több medencés uszodákban még szaunázni is lehet. Ezek mellett a mozik, színházak, koncertek, bárok, parkok aktív kikapcsolódást nyújtanak a szocializálódni, kulturálódni vágyólnak. Több tehetségfejlesztő szakkör működhet, ezzel is segítve a gyerekeket abban, hogy hamar rájöjjenek, mit is szeretnének csinálni.
Legtöbbjük egy kisebb városban is megvan, ha nem, egy órán belül autóval a legközelebbi megyeszékhelyen elérhető. Persze, ehhez kell autó, kell jogosítvány, vagy aki elvisz.

Azt vettem észre, hogy a gyerekeknek annyi lehetőségük van, hogy sokszor azt sem tudják, mit kezdjenek magukkal, és ez teljesen független attól, hogy nagy, vagy kis városban élnek a gyerekek. Egyre nagyobb azoknak a fiataloknak száma, akiknek még húsz, huszonegy éves korukra sem tudják, mihez kezdjenek magukkal. Jól tudják, hogy ez baj, hiszen vannak, akik az első diplomájukat tartják a kezükben, és csak azért tanulnak tovább, hogy legyen még egy kis idejük, ameddig eldöntik, mit is szeretnének. Semmi tapasztalat nincs a hátuk mögött, ha pedig van, nem elég; óriási verseny folyik a munkaerőpiacon, mégis óriási a hiány – pedig munkalehetőség van dögivel.

Hogyha valamit muszáj, akkor muszáj , nem lehet válogatni, hogy mosodába, gyárba, irodába, vagy farmra megy az ember. Később amilyen munkát végez, olyan szakmát is választ magának, vagy legalább is ahhoz kapcsolódót, mert abban már van tapasztalata, ismeri, valamiből pedig meg kell élni, nincs idő tanulni. Persze ez sem jó út, kíváncsi vagyok, hányan végeztek anno olyan munkát, amit szerettek is – valószínűleg igen ritka, és csodával határos dolog volt.
Úgy gondolom, hogy ki kellene tudnunk használni, hogy nincs hurok senki nyaka körül, és a tehetséget fel kell fedezni, fejleszteni kell, és kitartónak kell lenni, hogy az álmunk valóra válhasson. Neveléssel tudjuk segíteni gyermekeinket abban, hogy hamar rájöhessenek, mihez értenek, mit szeretnek, mit élveznek, és mit nem. Ehhez támpontokat kell adnunk nekik, lehetőséget, hogy kipróbálhassák magukat.

Nagyon fontos már egészen kicsi korban elkezdeni ezt a fejlesztést. Érdemes minél szélesebb palettájú, témájú, fajtájú játékot megmutatni nekik. Amint látjuk, hogy valami érdekli a picit, tudjuk segíteni őt azzal, hogy egy másik, ahhoz kapcsolódó játékot adunk neki. Például ha a kicsit érdeklik az anyagok, jó a logikai játékokban, szeret rajzolni, elkezdhetünk gondolkozni, hogy a divattervezés, belső építészet felé tereljük őt. Hogyha inkább a kertben szeret lenni, és érdekli a tudomány, nyugodtan tanítsunk neki többet a biológiáról, és játsszunk vele ismeretterjesztő-fejlesztő játékokat.

Az én fiam például kezdettől fogva rajongott az építőjátékokért. Kapott is tőlünk egy geomag mágneses építőjátékot, amivel órákig el tud szórakozni, jó nézni, ahogy belefeledkezik. Nem tagadom, engem is le tudott volna ennyi idősen nyűgözni bármelyik geomag, az építőiparban dolgozom mérnökként, lehet, hogy majd belőle mérnök lesz. Az már biztos, hogy a geometriával nem lesz gondja, már most jobban átlátja a sok építgetésnek köszönhetően a formákat. Érdekes, hogy bár a lányomat egyáltalán nem köti le az ilyesmi, – ő táncol, abszolút művészlélek, és inkább a csapatjátékok érdeklik, amiket a barátnőivel együtt játszik -, amikor a boltban meglátta, hogy van glitteres geomag, úgy már őt is vonzotta a dolog.

Az első dolog, amit észrevehetünk gyermekünk játék stílusából, hogy személyiségileg introvertált, vagy extrovertált. Az introvertált gyermekek inkább egyedül játszanak – ettől függetlenül lehetnek barátai, de jobban szeret csendben lenni. Az extrovertáltak sokkal többet beszélnek, és általában izgágábbak társaiknál, jellemzően több szerepjátékot játszanak a többiekkel. A pszichológusok szerint öt éves korunk körülre kifejlődik a személyiségünk, amit a környezetünk vagy korlátoz, vagy szabadon enged. Ne ijedjünk meg, és ne tévesszük össze az introvertáltságot a szomorú, lehangolt gyerektől. Az introvertáltak is szeretnek beszélgetni, csak máshogy fejezik ki magukat. A hiperaktív gyerek sem egyenlő az extrovertálttal.

geomag

Bátran mutassuk meg gyermekeinknek a játékokon keresztül, hogy milyen érdekes és sokszínű a világ, hogy hamar felfedezhessék önmagukat! Egy társaságkedvelő gyermeknek is szüksége van arra, hogy egyedül, csendben legyen. Nyugodtan vásároljuk neki testékeket, hadd fesse le, hogy mi történt vele – így kreatívan kifejezheti vele önmagát,- aztán meg bátran elmesélheti nekünk, mit látunk a képen. Egy inkább egyedül aktívabb gyerek is élvezni fogja, ha együtt sportolhat másokkal, vigyük őt szocializálódni, nem jó, hogyha csak egy közegben mozog.

Minden olyan játék elérhető a jatekwebshop.hu weboldalon, amire gyermekünknek szüksége lehet. Húszezer font feletti vásárlás esetén ingyenes kiszállítást biztosítanak, és óriási kedvezménnyel várják a gyermekeiket fejleszteni kívánó szülőket.