Nagyjából öt éves lehettem, amikor először láttam a 101 kiskutya című 1961-es Disney animációs filmet. Egyből a kedvencemmé vált, és meghatározta mind a szakmámat, mind a hobbimat. Jelenleg a rendvédelmi szervek számára képezek ki kutyákat, szabadidőmben pedig egy állatvédő, állatmentő egyesületnél vagyok önkéntes. Imádok mindent, ami a kutyákhoz kapcsolódik.
Pont a kedvenc gyerekkori mesém, a 101 kiskutya nyomán mindig is arról ábrándoztam, hogy egyszer veszek egy hatalmas tanyát, és oda minden elárvult, kidobott állatot befogadok, legyen az egy lesántult ló, egy szárnyaszegett madár, egy megunt húsvéti nyuszi, vagy akár egy elárvult kölyökkutya. Mindig is ez volt a legfőbb célom, és ezért dolgoztam hosszú éveken át keményen, erre spóroltam minden pénzemet.
Végre összegyűlt annyi, hogy megvegyem a kiszemelt tanyát. Nem volt olyan hatalmas és impozáns, mint a rajfilm végén látható kastély és birtok… eléggé lepukkant volt, kicsit dohos, kicsit kőkorszaki, de hitelmentesen az enyém, és ami ennél is fontosabb, rengeteg melléképülete volt, ahol majd az állatokat elszállásolhatom. Elvégeztem egy tisztasági festést, és néhány apróbb javítást, hogy lakhatóvá váljon az én csodás vidéki tanyám, és be is költöztem a három kutyámmal, Bellával, Pongóval és Ginával.
Anyukám féltett, hogy egy nagyvárosban nevelkedett emberként a vidéki életet, a tanyavilág csendjét majd őrjítőnek találom, de én imádtam minden pillanatát. Beindult a saját állatmenhelyem is. Eleinte minden tartalékomat beleöltem a tanya fenntartásába, de lassan elkezdtek szállingózni az adományok, adó 1%-ok, támogatók, és végre valóban nonprofit jelleggel tudtunk működni.
Egy ilyen vállalkozásnak vannak olyan költségei is, amire a legtöbb ember nem gondol. Az „állatmenhely” szó hallatán a támogatóink rendszerint arra gondolnak, hogy csak olyanokra kell költenünk, mint az állatorvos, takarmány, gyógyszerek, épület rezsije, alkalmazottak bére. De egy menhelynek is ugyanúgy van irodája, adminisztrációja, mint bármilyen szervezetnek. A gondozóink nagyon szoktak örülni, amikor egy-egy hozzánk ellátogató adományozó nem csak a kutyusoknak hoz pár zsák tápot vagy néhány konzervet, hanem rájuk is gondolnak, és meglepik őket egy zacskó nápolyival, vagy egy csomag kávéval.
Ugyanígy az irodánknak is vannak fenntartási költségei. Például van laptopunk, nyomtatónk, kellenek irodaszerek, irodai berendezések. Ezek döntő többségét vagy én vásároltam a saját megtakarításomból, vagy adományként kaptuk.
Így került a tulajdonunkba egy leharcolt, ezer éves Lenovo laptop is, amelyen a teljes menhely adminisztrációját végzem. Ezen a gépen tartom nyilván az összes állatunkat, egészségi állapotukat, végzem rajta a könyvelést, és kezelem a weboldalunkat, közösségi oldalunkat, ahol megtekinthetőek az örökbe fogadható állataink. Mondhatjuk, hogy a menhelyem alfája és omegája ez az ütött-kopott öreg laptop.
Ezért is ért kisebbfajta sokként, amikor egyik reggel egész egyszerűen nem sikerült bekapcsolnom. Se kép, se hang. Hiába nyomtam a bekapcsoló gombot, nem reagált. Szerencsére minden nap végén az összes adatot lementettem egy külső merevlemezre, így ha a gép nem is menthető, az adatok legalább nem vesztek el.
Ez volt az egyik első olyan esemény, aminél kicsit utáltam, hogy a világ végén élek. Mégis, hogy találok itt valakit, aki megnézi és meg is javítja a gépet? Az önkénteseim között nem volt informatikus, így egy ideiglenesen kölcsönkapott laptopon kezdtem böngészni, hogy hol találok egy Lenovo szervizt. Ráleltem a https://pcmentor.hu/lenovo-laptop-szerviz-budapest/ oldalra, amely nagyon szimpatikus volt, de csak Budapesten van üzletük. Aztán a lap alján ráleltem a „Laptop futár” ikonra. Eszerint futárt küldenek a laptopért, aki felviszi Budapestre, a szervizben bevizsgálják, és ha kérem a javítást, akkor nincs bevizsgálási költség, a javítás díját pedig intézhetem átutalással is. Tehát, ki sem kell mozdulnom a tanyáról… Szuper!
Megrendeltem a futárt a https://pcmentor.hu/lenovo-laptop-szerviz-budapest/ oldal segítségével, aki pár napon belül meg is jelent nálam. Meglepő módon nem kaptam pikírt megjegyzést az úriembertől, hogy „itt már a madár sem jár”, ahogy általában a futárok szoktál. Csak kedvesen átvette az alaposan becsomagolt gépemet, én pedig vártam, hogy keressenek a szervizből.
Néhány napon belül jelentkeztek, hogy memóriát kell cserélni a gépben, aminek az ára elfogadható volt a költségvetésünk számára, ezért megrendeltem a javítást, majd átutaltam az összeget. Nem sokkal később pedig ismét megjelent a kedves, mosolygós futárfiú a javított gépemmel.
Rettentően örülök neki, hogy az interneten rábukkantam a https://pcmentor.hu/lenovo-laptop-szerviz-budapest/ oldalra, mivel nélkülük biztosan fel kellett volna kocsikáznom Budapestre, ami jóval többe került volna, mint a futárral történő szállítás.