Sokakkal ellentétben nem gondolom azt, hogy vidéken élni unalmas. Valakinek az jelenti a tartalmas életet, hogy ha nyüzsgő nagyvárosban jár-kel, intézi a dolgait, buszok, villamosok és rengeteg autó között, könnyen eljut egyik pontból a másikba, valaki pedig azt szereti, hogyha csend, nyugalom és tiszta levegő veszi körül – ezt viszont nem feltétlenül muszáj az unalommal összepárosítanunk. Egyébként is, egy vidék kisvárosban vagy faluban szintén el kell végezni a napi feladatokat, ugyanúgy el kell járni dolgozni, vezetni a háztartást, nevelni a gyerekeket, foglalkozni a párunkkal. Annyi a különbség, hogy a közeg más, mint mondjuk a fővárosban: gyakrabban futhatunk össze ismerőssel az utcán és nem kell hosszú órákat utazni, hogyha meg akarjuk látogatni az egyik barátunkat, aki a város másik végében lakik. És azt se felejtsük el, hogy mennyi izgalmas vidéki város van Magyarországon! Ott van például Győr, Debrecen, Szeged, Pécs – csupa érdekes látnivalóval és programlehetőséggel. És ha már Pécs, akkor érdemes egész Baranya megyét megfigyelni. Számos olyan különlegességet tartogat a számunkra a megye, amelyre talán nem is számítunk. Tavaly például a családdal nagyon élveztük a mohácsi kirándulásunkat, azelőtt egyikőnk sem járt még ott, de a pár évvel ezelőtti szigetvári látogatásunkat is emlegetjük a mai napig. Úgy gondolom, hogy aki szereti a hazáját, az járja be minél részletesebben az összes eldugott kis zugot, falucskát, várost; barangoljon be sok helyet, mert vidéken meríthet igazán a magyar kultúrából a legtöbbet.

Ha már részletesebben rátértem Baranya megyére, akkor nem szabad kihagynom Harkányt sem, és nem csak az ottani gyógyfürdő miatt. Pár hete jártam a városban férjestül, gyerekestül, és csak ajánlani tudom, ha valaki kirándulni szeretne szép és egészséges környezetben. Célszerű egyébként egy bizonyos harkányi hotelben tölteni pár napot ahhoz, hogy igazán átéljük a hely varázslatosságát, amely tökéletes azoknak, akik el akarnak bújni a hétköznapi megpróbáltatások elől. Unalomról továbbra sincs szó: a harkányi erdőben megcsodálhatjuk a táj szépségét és mélyeket lélegezhetünk a friss, tiszta levegőből. Hogyha valamilyen gasztronómiai kalandra vágyunk, akkor egyáltalán nincs messze a Villányi borvidék sem, amely méltán híres országszerte. Különben is, a már említett szállodában sem unatkozik senki, pedig leginkább pihenni és feltöltődni járnak oda az emberek. Ezért sem értem, amikor a vidéket az unalommal definiálják néhányan… attól, mert csendes és nincs hömpölygő tömeg, miért ne lehetne izgalmakkal teli? Eleve egy szuperül felszerelt wellness részleg áll a pihenni vágyók rendelkezésére, ahol a szaunától kezdve a testkezelésekig csomó mindent találhatunk. Ha pedig valaki gyerekkel megy… na akkor tuti nincs unalom! Szerintem egyébként pont az ilyen kisebb, családiasabb helyek a megfelelőek ahhoz, ha valaki gyerkőccel szeretne wellnessezni. Miért lenne az jobb, ha minden négyzetméteren más emberek könyökölnének oldalba a medencében, ha úgy kéne vadászni szabad napozóágyra, mint valami ritka állatfajra, és ha mindkét oldalról csak zsivaj és hangoskodás hallatszódna? Ha valaki engem kérdez, szerintem ez egyáltalán nem jobb, sőt…

Ahogy egyre több helyet járunk be Magyarországon, kezdem úgy érezni, hogy el kéne gondolkodnunk a vidékre költözésről. Itt a fővárosban nem tudok olyan harmóniára lelni, mint amely például Harkányban vett körül. Biztos vannak olyanok, akik pont ettől őrülnének meg, mert hiányozna nekik a pörgés és a nagyvárosi élet, de rájöttem, hogy én nem ez vagyok. Inkább vágyok arra az igazi, „unalmas” vidéki életre!